ÚJ MAGYARORSZÁG 1993. június 12., szombat (III/135) 14-15. oldal

(két kolumna)

EGY ISMERETLEN ERKEL-MŰ

 

Erkel Ferenchez, kinek június 15-én lesz halálának 100. évfordulója, ifjúkorában hasonló kiváló zongoraművész nem volt Magyarországon. Karmesterként édesfia, Erkel Sándor lett méltó vetélytársa és utóda.

A zenei és kulturális élet szervezőjeként maradandót alkotott. A német Doppler fivérekkel a legsötétebb Bach-korszakban megalapítja a Filharmóniai Társaságot, amely az első állandó hivatásos pesti hangversenyzenekar. Széchenyi Ödön gróffal megalapítják a Pesti Sakk-kört — ki tudja ma már, hogy Erkel egy időben az ország legerősebb sakkjátékosa volt? A fáradhatatlan Ábrányi Kornéllal megszervezik az Országos Dalárdaegyesületet, a legszélesebb alapon nyugvó zenei mozgalom keretét. Liszt Ferenc elnökletével megalapítja a Zeneakadémiát, ahol nemcsak az igazgatói teendők hárulnak rá, hanem ő a legtöbbet dolgozó zongoratanár is. Itt teljesedik ki tizennyolc éves korában elkezdett zongoratanári pályafutása, és Liszt bátran ráhagyja növendékeit, ha nincs Pesten.

Majd' negyvenéves nemzeti színházbeli működése során megalapozza és európai szintre emeli a magyar operajátszást: Mint az operatársulat vezetője, céltudatosan küzd az Operaház megépítéséért. Az, hogy Budapestnek van csodálatos, világszínvonalú Operaháza, az Erkelnek köszönhető. Míg annak, hogy ma sincs méltó épülete a Nemzeti Színháznak, az az oka, hogy a drámai társulatnak nem volt hasonlóan önzetlen, koncepciózus és tekintélyes vezetője.

Megírja az első népszínművek kísérőzenéit, és ezzel rögtön rangot adott az akkor születő műfajnak Megírja nemzeti imánk, a Himnusz zenéjét. Megteremti a magyar operát, szinte előzmények nélkül, és olyan magasra helyezte a mércét, hogy máig nincs hozzá hasonló klasszisú operaszerzőnk.

Jóvátehetetlen, hogy Erkelnek nem volt mecénása, mint szerencsésebb kortársainak. El kellett tartania népes családját, sohasem élhetett zavartalanul a zeneszerzésnek.

Ám az utókor sem hálásabb.

A halála óta eltelt száz év nem volt elegendő arra, hogy főművei: operapartitúrái közül akár egyetlenegyet megjelentessenek nyomtatásban. A Hunyadi és a Bánk operai előadásai ma is kéziratos partitúrából és szólamanyagból folynak, szégyenszemre.

Erkel-operafelújítások alkalmával a szövegkönyveket lerövidítették, átírták az éppen uralkodó diktatúra szájíze szerint. Hogy ezzel Erkel zenéjét megcsonkították, meghamisították, az a legkevésbé sem volt érdekes.

Erkel életműve sem kaphatta meg a méltó megbecsülést, hiszen a legutóbbi évekig magyar érdekű kultúrpolitizálásra alig adatott lehetőség.

1989-ben Gyulán, Erkel szülővárosában Erkel Ferenc Társaság alakult. Céljául az életmű értékeinek felmutatását tűzte ki.

Itt és most, az Új Magyarország hasábjain először jelenik meg nyomtatásban egy Erkel- kórusmű, eredeti szöveggel, úgy, ahogyan annak idején bemutatták.

*  *  *

A „Buzgó kebellel" kezdetű himnusz szövegét Göndöcs Benedek írta, 1875. XII. 8-án, a gyulai Plébániatemplomban mutatták be.

Harruckern János György 1719-1736 között szerezte meg a gyulai birtokot. Az 1744-ben épített plébániatemplom rossz állapota miatt báró Harruckern Ferenc – János György fia – új templom építését határozta el. Az alapkövet 1775. IX. 10-én tette le Jósa Xavér Ferenc plébános. A tervező Linck János Károly uradalmi építész és számtartó volt. Mivel a kegyúr 1776-ban Bécsben elhalálozott, özvegye, Dirling Antónia folytatta az építkezést. 1777-ben már megáldhatták a templomot, de a torony csak 1779-re készült el. Hozzáfogható gyönyörű barokk templom a környéken nem volt. Ma is áll, az előtte lévő teret az építtetőről Harruckern térnek nevezték el.

Göndöcs Benedek (1824 Nagyvárad – 1894 Gyula) 1873-ban került Gyulára plébánosnak. A város kulturális és társadalmi életének motorja lett. Egyleteket alapít, részt vesz a város vezetésében, sőt, 1881-87 közt országgyűlési képviselő. A kortárs szavaival: „Eljött s életre ébresztette Gyulát, az alvó várost, amely egykor, nem is nagyon régen csak nagyszerű sertésvásárjairól volt nevezetes. Szemembe tűnik a lapok hasábjain a többi küzdő, haladó város sorában. S amerre halljuk Göndöcs Benedek nevét (s vajon hol nem ismerik?) nyomban feltűnik mellette Gyula neve is. Előbb megesik bárkin is, hogy Rómában jár s nem kerül a pápa szentséges színe elé, mint hogy valaki Gyulán járva nem látta Göndöcs Benedeket. Előkelő főpap, régiségbúvár, író, művész, vándorszínész, csudadoktor, kolduló barát nem hagyhatja el városunkat anélkül, hogy az igaz vendégszeretet és egy dús lakoma emlékét ne vigye magával asztaláról”.

Gyulai plébánosi működését a templomok tatarozásával és díszítésével kezdte meg. így a Plébániatemplom tornya 1874-ben új tetőt kapott, és a 100 éves fennállás jubileumára új orgona készült. A régi, számtalanszor javított Svilherber Jakab-féle 16 regiszteres hangszer helyett 26 regiszteres orgonát rendelt Mooser Lajos orgonaépítőtől.

A centenárium és az új orgona felszentelésére Göndöcs ünnepi zeneművet kért Erkeltől. Elég későn, 1875. X. 30-án küldte el a megzenésítésre szánt szöveget. November 21-i levelében kérte, hogy férfi négyesre orgonakísérettel írja a zenét. Erkel november 26-án küldi a művet, amit 28-án Göndöcs nyugtáz és megköszön. XII. 8-án az ünnepi szent- Mise alatt mutatta be a kompozíciót a Gyulai Magándalkör.

A bemutató kottaanyaga eltűnt, csak 1930-ban, az orgonaszekrény szétbontásakor került elő egy kéziratos partitúra. – Ezután minden gyulai orgonát szétszedtek, de több Erkel-mű nem került elő. – A Nemzeti Múzeum számára azonnal kéziratos másolatot készítettek. Az eredeti ma a gyulai Erkel Ferenc Múzeum Ms mus 5. jelzetén, a másolat a Széchényi Könyvtár Ms mus 1169. jelzetén van.

Erkel Ferenc szerzőségét zenetudósok kétségbe vonják e kórusmű vonatkozásában, két okból. Az egyik: Erkel Ferenc nem vett részt a bemutatón, a másik: a fennmaradt partitúra teljes egészében Erkel Sándor kézírása.

Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy Erkel Ferenc Gyulán született. Édesapja, Erkel József ebben a Plébániatemplomban volt karnagy és itt vezette oltárhoz Erkel Ferenc édesanyját, Ruttkay Mára Teréziát. Erkel Ferencet itt, ebben a Plébániatemplomban keresztelték meg. Tehát neki volt érzelmi oka arra, hogy a számára oly kedves templom ünnepére himnuszt írjon, nem úgy, mint fiának, Sándornak, aki már Pesten született.

Erkel Ferenc azokban a napokban igen elfoglalt volt. Hosszas huzavona után 1875. november 14-én nyílik meg a Zeneakadémia Liszt távollétében. Mivel Erkel az igazgató, az előzetes szervezés teljesen lefoglalta. A Göndörcsel folytatott levélváltás dátumaiból látható, hogy csak a megnyitóhangverseny után tudott a gyulai felkéréssel érdemben foglalkozni.

Azonban a Zeneakadémia ügye nem jutott nyugvópontra. XII. 4-én a képviselőház a pénzügyi bizottság javaslatára több mint 8000 forintot megvont az akadémiától, kerek hatezret nagylelkűen meghagyva, ami az intézmény lakbérének kifizetésére pont elég volt... Nem csoda hát, hogy Erkel nem ment el a négy nappal későbbi gyulai ünnepélyre, hiszen egyesek épp akkor óhajtották megfojtani az igazgatása alá helyezett intézményt. A kultúrhistória tragikomikuma, hogy a magyar(!) parlament túlbuzgó fiskálisainak baklövését Habsburg Ferenc József császár tette jóvá: két hét múlva kiutalta a hiányzó összeget az udvartartás művészeti javadalmazásából. így megmentette Liszt és Erkel Zeneakadémiáját – a magyar parlamenttől...

Visszatérve a kórusműre, az nézetem szerint Erkel Ferenc kompozíciója és ceruzás vázlatát Erkel Sándor csak letisztázta. Ha ő lenne a szerző, úgy befejezte volna a darabot, nem hagyta volna kitöltetlenül az orgonaszólam jó részét, ami ellentmond [apja] ismert pedantériájának. Erkel Sándortól legfeljebb az orgonakíséret egyes elemei származhatnak pl. a szóló pedálmenetek.

A kis mű rondóforma (A, B, A, C, A). A fórész (A) szimmetriája, az első epizód (B) D-dúr - B-dúr modulációja régi erkeli stíluselem. Az előző epizód aszimmetriája és a második epizód (C) végén levő bővített hármas a Brankovicsból (bem. 1874) köszön vissza. Nincs a darabban semmi, ami az Erkel fiúk modernebb „wagneres" irányára utalna.

Mint közreadó az eredeti szöveget normál kottafejekkel hozom. A pótlólagos beírásokat kisebb kottával, zárójellel, szaggatott vonallal jelzem. Az ujjrendek tájékoztató jellegűek.

Férfikari előadás esetén a kíséret az eredeti szövegre korlátozódhat. Ha csak egyszólamú férfikar áll rendelkezésre, a darab így is előadható: az első tenorszólam a kidolgozott orgonaszólammal kísérve kielégítő eredményt ad.

 

Kassai István

 

Melléklet: a kottagrafika és öt kép: Harruckern Ferenc, Göndöcs Benedek és Erkel Ferenc, a gyulai Belvárosi Plébániatemplom valamint Erkel levele Göndöcs Benedekhez.