ÚJ MAGYARORSZÁG 1993. június 12., szombat (III/135)
14-15. oldal
(két kolumna)
EGY ISMERETLEN ERKEL-MŰ
Erkel Ferenchez, kinek június
15-én lesz halálának 100. évfordulója, ifjúkorában hasonló kiváló zongoraművész
nem volt Magyarországon. Karmesterként édesfia, Erkel Sándor lett méltó
vetélytársa és utóda.
A zenei és kulturális élet
szervezőjeként maradandót alkotott. A német Doppler fivérekkel a legsötétebb
Bach-korszakban megalapítja a Filharmóniai Társaságot, amely az első állandó
hivatásos pesti hangversenyzenekar. Széchenyi Ödön gróffal megalapítják a Pesti
Sakk-kört — ki tudja ma már, hogy Erkel egy időben az ország legerősebb sakkjátékosa
volt? A fáradhatatlan Ábrányi Kornéllal megszervezik az Országos
Dalárdaegyesületet, a legszélesebb alapon nyugvó zenei mozgalom keretét. Liszt
Ferenc elnökletével megalapítja a Zeneakadémiát, ahol nemcsak az igazgatói
teendők hárulnak rá, hanem ő a legtöbbet dolgozó zongoratanár is. Itt
teljesedik ki tizennyolc éves korában elkezdett zongoratanári pályafutása, és
Liszt bátran ráhagyja növendékeit, ha nincs Pesten.
Majd' negyvenéves nemzeti
színházbeli működése során megalapozza és európai szintre emeli a magyar
operajátszást: Mint az operatársulat vezetője, céltudatosan küzd az Operaház
megépítéséért. Az, hogy Budapestnek van csodálatos, világszínvonalú Operaháza,
az Erkelnek köszönhető. Míg annak, hogy ma sincs méltó épülete a Nemzeti
Színháznak, az az oka, hogy a drámai társulatnak nem volt hasonlóan önzetlen,
koncepciózus és tekintélyes vezetője.
Megírja az első népszínművek
kísérőzenéit, és ezzel rögtön rangot adott az akkor születő műfajnak Megírja
nemzeti imánk, a Himnusz zenéjét. Megteremti a magyar operát, szinte előzmények
nélkül, és olyan magasra helyezte a mércét, hogy máig nincs hozzá hasonló
klasszisú operaszerzőnk.
Jóvátehetetlen, hogy Erkelnek
nem volt mecénása, mint szerencsésebb kortársainak. El kellett tartania népes családját,
sohasem élhetett zavartalanul a zeneszerzésnek.
Ám az utókor sem hálásabb.
A halála óta eltelt száz év
nem volt elegendő arra, hogy főművei: operapartitúrái közül akár egyetlenegyet
megjelentessenek nyomtatásban. A Hunyadi és a Bánk operai előadásai ma is
kéziratos partitúrából és szólamanyagból folynak, szégyenszemre.
Erkel-operafelújítások
alkalmával a szövegkönyveket lerövidítették, átírták az éppen uralkodó
diktatúra szájíze szerint. Hogy ezzel Erkel zenéjét megcsonkították,
meghamisították, az a legkevésbé sem volt érdekes.
Erkel életműve sem kaphatta
meg a méltó megbecsülést, hiszen a legutóbbi évekig magyar érdekű
kultúrpolitizálásra alig adatott lehetőség.
1989-ben Gyulán, Erkel
szülővárosában Erkel Ferenc Társaság alakult. Céljául az életmű értékeinek
felmutatását tűzte ki.
Itt és most, az Új
Magyarország hasábjain először jelenik meg nyomtatásban egy Erkel- kórusmű,
eredeti szöveggel, úgy, ahogyan annak idején bemutatták.
* * *
A „Buzgó kebellel" kezdetű himnusz szövegét
Göndöcs Benedek írta, 1875. XII. 8-án, a gyulai Plébániatemplomban mutatták be.
Harruckern János György
1719-1736 között szerezte meg a gyulai birtokot. Az 1744-ben épített
plébániatemplom rossz állapota miatt báró Harruckern Ferenc – János György fia
– új templom építését határozta el. Az alapkövet 1775. IX. 10-én tette le Jósa
Xavér Ferenc plébános. A tervező Linck János Károly uradalmi építész és
számtartó volt. Mivel a kegyúr 1776-ban Bécsben elhalálozott, özvegye, Dirling
Antónia folytatta az építkezést. 1777-ben már megáldhatták a templomot, de a
torony csak 1779-re készült el. Hozzáfogható gyönyörű barokk templom a
környéken nem volt. Ma is áll, az előtte lévő teret az építtetőről Harruckern
térnek nevezték el.
Göndöcs Benedek (1824
Nagyvárad – 1894 Gyula) 1873-ban került Gyulára plébánosnak. A város kulturális
és társadalmi életének motorja lett. Egyleteket alapít, részt vesz a város
vezetésében, sőt, 1881-87 közt országgyűlési képviselő. A kortárs szavaival:
„Eljött s életre ébresztette Gyulát, az alvó várost, amely egykor, nem is
nagyon régen csak nagyszerű sertésvásárjairól volt nevezetes. Szemembe tűnik a
lapok hasábjain a többi küzdő, haladó város sorában. S amerre halljuk Göndöcs
Benedek nevét (s vajon hol nem ismerik?) nyomban feltűnik mellette Gyula neve
is. Előbb megesik bárkin is, hogy Rómában jár s nem kerül a pápa szentséges
színe elé, mint hogy valaki Gyulán járva nem látta Göndöcs Benedeket. Előkelő főpap,
régiségbúvár, író, művész, vándorszínész, csudadoktor, kolduló barát nem
hagyhatja el városunkat anélkül, hogy az igaz vendégszeretet és egy dús lakoma
emlékét ne vigye magával asztaláról”.
Gyulai plébánosi működését a
templomok tatarozásával és díszítésével kezdte meg. így a Plébániatemplom
tornya 1874-ben új tetőt kapott, és a 100 éves fennállás jubileumára új orgona
készült. A régi, számtalanszor javított Svilherber Jakab-féle 16 regiszteres
hangszer helyett 26 regiszteres orgonát rendelt Mooser Lajos orgonaépítőtől.
A centenárium és az új orgona
felszentelésére Göndöcs ünnepi zeneművet kért Erkeltől. Elég későn, 1875. X.
30-án küldte el a megzenésítésre szánt szöveget. November 21-i levelében kérte,
hogy férfi négyesre orgonakísérettel írja a zenét. Erkel november 26-án küldi a
művet, amit 28-án Göndöcs nyugtáz és megköszön. XII. 8-án az ünnepi szent- Mise
alatt mutatta be a kompozíciót a Gyulai Magándalkör.
A bemutató kottaanyaga
eltűnt, csak 1930-ban, az orgonaszekrény szétbontásakor került elő egy
kéziratos partitúra. – Ezután minden gyulai orgonát szétszedtek, de több
Erkel-mű nem került elő. – A Nemzeti Múzeum számára azonnal kéziratos másolatot
készítettek. Az eredeti ma a gyulai Erkel Ferenc Múzeum Ms mus 5. jelzetén, a
másolat a Széchényi Könyvtár Ms mus 1169. jelzetén van.
Erkel Ferenc szerzőségét
zenetudósok kétségbe vonják e kórusmű vonatkozásában, két okból. Az egyik:
Erkel Ferenc nem vett részt a bemutatón, a másik: a fennmaradt partitúra teljes
egészében Erkel Sándor kézírása.
Nem szabad elfelejtenünk
azonban, hogy Erkel Ferenc Gyulán született. Édesapja, Erkel József ebben a
Plébániatemplomban volt karnagy és itt vezette oltárhoz Erkel Ferenc
édesanyját, Ruttkay Mára Teréziát. Erkel Ferencet itt, ebben a
Plébániatemplomban keresztelték meg. Tehát neki volt érzelmi oka arra, hogy a
számára oly kedves templom ünnepére himnuszt írjon, nem úgy, mint fiának,
Sándornak, aki már Pesten született.
Erkel Ferenc azokban a
napokban igen elfoglalt volt. Hosszas huzavona után 1875. november 14-én nyílik
meg a Zeneakadémia Liszt távollétében. Mivel Erkel az igazgató, az előzetes
szervezés teljesen lefoglalta. A Göndörcsel folytatott levélváltás dátumaiból
látható, hogy csak a megnyitóhangverseny után tudott a gyulai felkéréssel
érdemben foglalkozni.
Azonban a Zeneakadémia ügye
nem jutott nyugvópontra. XII. 4-én a képviselőház a pénzügyi bizottság
javaslatára több mint 8000 forintot megvont az akadémiától, kerek hatezret nagylelkűen
meghagyva, ami az intézmény lakbérének kifizetésére pont elég volt... Nem csoda
hát, hogy Erkel nem ment el a négy nappal későbbi gyulai ünnepélyre, hiszen
egyesek épp akkor óhajtották megfojtani az igazgatása alá helyezett intézményt.
A kultúrhistória tragikomikuma, hogy a magyar(!) parlament túlbuzgó
fiskálisainak baklövését Habsburg Ferenc József császár tette jóvá: két hét
múlva kiutalta a hiányzó összeget az udvartartás művészeti javadalmazásából.
így megmentette Liszt és Erkel Zeneakadémiáját – a magyar parlamenttől...
Visszatérve a kórusműre, az
nézetem szerint Erkel Ferenc kompozíciója és ceruzás vázlatát Erkel Sándor csak
letisztázta. Ha ő lenne a szerző, úgy befejezte volna a darabot, nem hagyta
volna kitöltetlenül az orgonaszólam jó részét, ami ellentmond [apja] ismert
pedantériájának. Erkel Sándortól legfeljebb az orgonakíséret egyes elemei
származhatnak pl. a szóló pedálmenetek.
A kis mű rondóforma (A, B, A,
C, A). A fórész (A) szimmetriája, az első epizód (B) D-dúr - B-dúr modulációja
régi erkeli stíluselem. Az előző epizód aszimmetriája és a második epizód (C)
végén levő bővített hármas a Brankovicsból (bem. 1874) köszön vissza. Nincs a
darabban semmi, ami az Erkel fiúk modernebb „wagneres" irányára utalna.
Mint közreadó az eredeti
szöveget normál kottafejekkel hozom. A pótlólagos beírásokat kisebb kottával,
zárójellel, szaggatott vonallal jelzem. Az ujjrendek tájékoztató jellegűek.
Férfikari előadás esetén a
kíséret az eredeti szövegre korlátozódhat. Ha csak egyszólamú férfikar áll
rendelkezésre, a darab így is előadható: az első tenorszólam a kidolgozott
orgonaszólammal kísérve kielégítő eredményt ad.
Kassai István
Melléklet: a kottagrafika és
öt kép: Harruckern Ferenc, Göndöcs Benedek és Erkel Ferenc, a gyulai Belvárosi
Plébániatemplom valamint Erkel levele Göndöcs Benedekhez.